Szilvássy Carola báróné (1876-1948) Kolozsvár emblematikus személyisége, az első világháború sebészeti különítményének ápolónője, aktív közéleti tevékenységet folytató hölgy volt, a Kolozsvári Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöknője, az Erdélyi Helikon védasszonya, az Óvári Szalon mozgatórugója, az Erzsébet Rend kitüntetettje, a diakonissza mozgalom első számú támogatója. Édesapja Szilvássy Béla földbirtokos, édesanyja báró Wass Antónia. Carola báró Bornemissza Elemérnek lett a felesége. Egyetlen gyermekük korai halála után különváltak. Hetvenkét éves korában halt meg Kolozsváron. Sírjára a jelenlevők emlékezete szerint Bánffy Miklós helyezett egy vörös rózsacsokrot.

Kemény János, az Erdélyi Helikon írói kör létrehívója és fő szervezője. A Kemény család számára Carola a vécsi találkozók során nyújtott felbecsülhetetlen támogatást. Az író, aki Kakukkfiókák című regényében külön fejezetet szentel gyermeke keresztanyjának, - Szilvássy Carolának - akiről így emlékezik:

Carola már akkor azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akikkel kapcsolatban kénytelen volt mindenki állást foglalni vagy mellette, vagy ellene. A legújabb divat szerint öltözködött, ízléssel ugyan, de jóval modernebbül, mint mások. Internacionalistának vallotta magát.

A kiállítás nemcsak a rendkívüli női egyéniséget hivatott bemutatni, hanem századforduló kolozsvári művészeti társadalmi és hitéletének egy szeletét.

Carola nagy szerepet vállalt a betegek, szegények megsegítésében, rendkívül szép, vállalkozó szellemű, a kor társadalmi normáival szembemenő, intelligens nemesasszony – Bánffy Miklós múzsája, s bár az író nem vehette feleségül, élete végéig csodálta és szerette, róla mintázta az Erdélyi Trilógia főhősnőjét. Többen elítélték öntörvényű természete miatt, míg sokan éppen különcségéért csodálták. Bornemissza Elmerné Szilvássy Karola olyan nő volt, akit nem lehetett figyelmen kívül hagyni, szenvedélyesen tudott gyűlölni és szeretni, és amint kivételes receptjei is tanúsítják, főzni ...

Hogyan mentett meg 72 gyermeket a lángok közül, milyenek a hétköznapjai egy ápolónőnek a világháború forgatagában, milyen néma-filmet rendezett, repült-e vagy sem a Vérmező felett Blerioval? Milyen zenét hallgatott, milyen szépségpraktikái lehettek?

Ezekre a kérdésekre ad választ a kiállítás.

A kiállítás alapjául szolgáló dokumentumokat Erdélyi Református Egyházkerület gyűjtőlevéltárában levő hagyaték képezi, de számos magánszemély adományaiból, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum, anyagaival gazdagodva jött létre.

Szebeni Zsuzsanna, a kiállítás kurátora